Goldmann Dávid: most egy megkeresésre válaszolok levélben, amiben egy ismerősöm kér promótálásra.

Goldmann Dávid: kihúztam azt a részt, hogy nem tudok segíteni / nincs rá időm és átírtam arra, hogy nem akarok. mert ez az igazság. Mögé írtam, hogy sajnálom, aztán ezt is kihúztam, mert nem sajnálom, ezek a prioritásaim. mi a véleményetek erről? :)

Papp Gergely: :) tök jogos és őszinte. Engem is tegnap keresett meg egy ismerősöm, hogy kellene neki honlap, hát ő sem járt sikerrel…

Goldmann Dávid: így nincsenek benne a szokásos udvaria elemek, amiket használunk. de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy beletegyem, mert üti a fülemet. nem igazak.

Goldmann Dávid: elsődleges a család és a közösségünk (most a cég, azaz ti, a szoros barátok). utána az ismerősök. amik az első 2 csoporttól időt tagadok meg, addig nem foglalkozhatok és cseveghetek az ismerősökkel.

Járvás Tamás: Jó reggelt.

Járvás Tamás: Sztem teljesen rendben van, hogy a lehető legpontosabban azt kommunikálod, amit valóban gondolsz.

Goldmann Dávid: szerintem is. csak jó hallani, hogy ti is így gondoljátok :D

Papp Gergely: Én is most visszaolvastam a tegnapi levelemet, és a “bocsi, de nem tudok segíteni” az egész végkicsengése. Most azon gondolkodom, hogy vajon miért kértem bocsánatot… Ötlet?

Goldmann Dávid: jó kérdés. belénk ivódott szófordulat ez, a kérdés, hogy miért használod, ha nem így gondolod :)

Járvás Tamás: Így van, ez a jó kérdés: miért mondanak olyat az emberek, amit valójában nem is úgy gondolnak? Tapasztalatom szerint azért, mert a család, akinek meg kellene tanítania a következő generációt a pontos kommunikációra, maga is hazugságokon keresztül próbál beszélgetni.

Papp Gergely: Most arra tippelek, hogy egyfajta megfelelési kényszer.

Járvás Tamás: Egy össznépi játékká vált, hogy mondok valamit, de nem azt gondolom valójában, és azt várom, hogy te meg találd ki. Ha nem találtad ki, akkor bosszús vagyok, és te vagy az oka a rossz érzésemnek.